Túravezetés

12. állomás: Ezt mondta Jézus

KEZDD EL: Bevezetés a Bibliának ebbe a szakaszába

Jézus tanításának középpontjában Isten Országa (vagyis uralkodása) áll. Ez az Ország Őbenne jött el. Isten módon van jelen népe közt.

A Hegyi beszéd (Máté 5) egyenes tanítás, nagyrészt a mindennapi életről. Meghatározza, hogyan kell Isten népének élnie, ezzel új értelmezést adva az ószövetségi törvények. Az új mérce magasabban van, mint a régi, de egy új, belső késztetésből fakad: egy olyan Istennel való kapcsolatból, Akit Atyánknak hívhatunk (Máté 6,5-14), és Aki törődik mindennapi szükségleteinkkel (Máté 6,25-34). Jézus mintaimádságában találunk dicsőítést és kéréseket is, de fokozatosan világossá teszi, hogy az ima nem csupán egy formula – fontos, hogy imáink természetes kiterjesztései legyenek „Mi Atyánk” központú életfelfogásunknak.
Jézus tanításának stílusa változatos. Gyakran mondott példázatokat, azaz látszólag egyszerű történeteket, melyek sokszor meglepően zárultak, és mindig azzal a céllal, hogy elgondolkoztassa és válaszra késztesse hallgatóit. Az Isten Országába vezető út szélesebb, mint gondolnánk, ám mindemellett – a magvető példázata és más Máté 13-beli történetek szerint – keskenyebb is, mint sokszor szeretnénk. Folytatódik a harc Krisztus és a gonosz között; Isten Országa és a sötétség erői egyaránt előretörnek.

Az irgalmas samaritánus története (Lukács 10,25-37) kihívás elé állít: újra kell értelmeznünk, kik azok, akiket elfogadunk. Isten nem olyanokat keres, akik mindenre tudják a választ, hanem olyanokra, akiknek együttérzése és könyörületessége cselekedetbe torkollik. Tehát Isten képes nem csupán a „vallásos embereket”, hanem a kitaszítottakat is a jó eszközeiként használni.

A Lukács 15 további történeteket tartalmaz, melyeknek célja, hogy az olvasók mérlegre tegyék, mit is gondolnak Isten szeretetének hatásköréről és természetéről. Megmutatják, hogy Isten szeretete mindenkinek szól, még azoknak is, akiket mi hajlamosak vagyunk elfogadhatatlannak látni. Jézus számára mérhetetlenül fontosak az elesettek; vissza akarja hívni és meg akarja újítani őket, helyrehozva megtört életüket.

Jézus tanításának ereje két fő okra vezethető vissza. Először is mindig az adott hallgatóságot felmérve választotta meg szavait. Másodszor pedig, élete teljes egészében tükrözte üzenetét. Valóban megélte, amit tanított; szavai és tettei közt teljes volt az összhang.