Túravezetés

14. állomás: Isten csodás terve

KEZDD EL: Bevezetés a Bibliának ebbe a szakaszába

Isten az Ő Fia, Jézus keresztjével válaszol az emberiség bűnére és bukására. Mindegyik evangélium aránytalanul sokat foglalkozik Jézus életének utolsó hetével. Ahogy Ő maga is tudta és tanította, ide vezetett az egész életútja. Ez volt Isten tervének csúcspontja, melyet János evangéliuma a dicsőség pillanataként mutat be (például János 12,20-36).

Az utolsó vacsora meghitt hangulatát meggyengíti az áruló jelenléte. Bár Jézus tud erről, mégis együtt akarja ünnepelni a Páska ünnepét Júdással… és Péterrel, akiről tudja, hogy meg fogja Őt tagadni. Ezzel kulcsfontosságú kapcsolatot teremt az ószövetségi megváltásfogalommal. Jézus a végső páskaáldozat, aki biztosítani fogja a felszabadulást a bűn hatalma alól. Emellett számos utalást találunk az Ézsaiás 52,13-53,12-ben leírt Szenvedő Szolgára (János 18,22; 19,3)is.

Jézus mindvégig engedelmes Fiú, aki bár retteg a rá váró sorstól, véghezviszi feladatát, mert így határozott Isten, aki Atya, Fiú, Szentlélek. Jézus egyetlen pillanatig sem mutatkozik vonakodó áldozatnak. Önként vállalja a keresztet, kiürítve Isten bűn elleni haragjának poharát (Lukács 22,39-46). Keresztre feszítik és meghal, ám nem győzik le: végső győzelmi kiáltása az, hogy „elvégeztetett”; véglegesen megfizette az árat. Leveszik testét a keresztről és eltemetik.

Vasárnap reggel sírját üresen találják. Jézus feltámadása áldozatának hitelesítése és győzelmének megerősítése. A zsidó Szentírás ezt is előre megmondta (János 20,9).

Mikor utoljára jelenik meg a tanítványoknak, ígéretet tesz a Szentlélek eljöveteléről; megbízza őket, hogy legyenek tanúi, majd felmegy a Mennybe. Ezután egy angyal tesz ígéretet arról, hogy ugyanúgy fog visszatérni, ahogy elment közülük. Munkája elvégeztével visszatér Atyjához; dicsőségben uralkodik, és kiküldi követőit a világba. (János 20,21-23, ApCsel 1,8).