Túravezetés

19. állomás: Jézus követése

KEZDD EL: Bevezetés a Bibliának ebbe a szakaszába

Pál üzenete a szeretetről az 1Korinthus 13-ban megadja a választ arra, hogy „mi a szeretet” aztán továbbmegy, és kiemeli, hogy ennek az útnak a követése a legtökéletesebb út. Mint olyan embereknek, akiket szeretnek, a hívőknek szeretniük kell egymást. Pál a szeretet értékét magasztalja – elsőként a gyülekezet vonatkozásában és abban, ahogy viszonyulunk testvéreinkhez. De még itt is kitekint a kívülállókra.

A Korinthusiakhoz írt 2. levelében Pál kiemeli a kapcsolatot új státuszunk, ami az Istennel való megbékélésünkből fakadó új teremtés, és későbbi felelősségünk között, hogy ezt a megbékélést szolgáljuk, és osszuk meg a körülöttünk lévő emberekkel a jó hírt és Jézustól kapott reménységünkket. Isten úgy döntött, hogy ezt a „kincset” (a Jézusról szóló jó hírt) egy nagyon törékeny tartóra, a mi életünkre bízza, „cserépedényekbe" helyezi. Talán gyengék vagyunk, de arra vagyunk elhívva, hogy megosszuk az Evangéliumot (2Korinthus 5,11-6,2).

Az egyik probléma, amivel szembe kellett néznie a korai egyháznak, hogy milyen a kapcsolatuk a körülöttük élőkkel. Hogyan fogalmazzák meg az identitásukat, mint Isten népe? Az egyik megközelítés, Péter szerint, hogy bár „jövevények és idegenek” (1 Péter 2,11), Isten mégis küldetéssel helyezte őket a világba. Különleges reménységük volt – nem úgy, mint sokaknak, akik között éltek. Meg tudtak pihenni Isten szeretetében a bizonytalan világban, tudva, hogy jövőjük biztonságban van. Ez azért volt, mert, ahogy az Ószövetségben Izráel, Isten kiválasztott és különleges voltak.

Jakabnál a hit gyakorlati megjelenése a kulcs. Ha a hit nem változtatja meg életünket és a kapcsolatainkat másokkal, akkor semmi értéke nincs.

János első sorban azzal a szeretettel foglalkozik írásaiban, amit a hívőknek egymás és mások felé kell mutatniuk - ugyanis pontosan tudja, ez az első számú bizonyítéka annak, hogy Jézus tanítványai vagyunk.

Mindegyik levél kiemeli, hogy Isten újszövetségi népe arra vannak elhívva, hogy egy szükségben lévő, de ellenséges világban éljen.