Túravezetés
8. állomás: Baj van!
- ÁLTALÁNOS tippek ehhez és a többi állomáshoz
- KEZDD EL: Bevezetés a Bibliának ebbe a szakaszába
- TEKINTSD ÁT: az állomás öt története
- GONDOLJ BELE: mit üzen ma ez az állomás
- MAGYARÁZD MEG: a kérdéseket, amik feljönnek ezen az állomáson
- KAPCSOLÓDJ: Beszélgess Istennel!
TEKINTSD ÁT: az állomás öt története
Ez az állomás Dáviddal kezdődik, ahogy az előző vele végződött. Ez okból talán könnyebb időrendben haladni vele, és nem a központi történettel (Illés és a próféták) kezdeni.Nézzük meg előre a 9. állomást, ami magában foglalja az 51. zsoltárt, amit Dávid arra az eseményre válaszul írt, melyet a „Dávid bűnbánata” állomás tartalmaz. Ezt a részt a megadott sorrendből kivéve is vehetjük, hogy segítsük a gyermekeknek Dávid történelmi személyét összekapcsolni egyik leghíresebb írásával.
A 9. állomás példákat is tartalmaz Salamon bölcsességéből és jótanácsaiból. Ezeket szintén hozzávehetjük ennek a résznek Salamonról szóló történeteihez.
Az 8. állomás történeteihez háttérinformációkat is kell adnunk:
A „Dávid bűnbánata” részben ne érezzük úgy, hogy meg kell védenünk a gyermeket (különösen idősebb gyerekeket) attól, hogy megtudja, Dávidnak viszonya volt valaki másnak a feleségével, vagy hogy kétségbeesésében szörnyű döntéseket hozott, hogy elkerülje a lebukást. Ezek nem ismeretlen dolgok a gyerekek számára: a televízióból, a mozifilmekből, sőt, néha még a saját személyes tapasztalataikból is ismerik a házasságtörést és az eltitkolást.
A következő 2 történet: „Salamon bölcsessége” és „Salamon temploma” előtt fontos elmagyarázni, hogy Izráel következő királya Salamon lett. Az idősebb gyerekeket talán jobban megfogja majd, ha megtudják, hogy Salamon Dávid és Betsabé gyermeke volt. Ilyen nagy az Isten kegyelme!
Salamon uralkodásától kezdve a nép egyre engedetlenebbé vált Istennel szemben. Ebben a helyzetben küldte el Isten prófétáit, akik közül az egyik legjelentősebb Illés volt. Az „Illés és a próféták” Illés őszinte és bátor szolgálatának egy részét meséli el.
Isten népének veresége és rabsága természetes következménye volt folyamatos engedetlenségüknek; Isten prófétái figyelmeztették őket, de nem hallgattak rájuk, - ahogy a „Jeruzsálem bukása” című fejezetben olvashatjuk.