Túravezetés

7. állomás: Istenhez tartozó nemzet

MAGYARÁZD MEG: a kérdéseket, amik feljönnek ezen az állomáson

„Én csak egy gyermek vagyok”
Sámuel és Dávid fiatalkori története egyaránt azt bizonyítja, hogy az életkor nem akadály, amikor Isten elhív, hogy részesé tegyen az Ő tervének. A gyermek Sámuel, és nem a felkent főpap Éli volt az, aki meghallotta Isten hangját. Nem a korunk vagy a képességeink számítanak Istennek, hanem az, hogy készek vagyunk-e engedelmeskedni a hívásának. Az Úr Isai családjának legfiatalabb tagját választotta, hogy a nemzet következő vezetője legyen!

Hallhatjuk-e ma is Isten hangját úgy, mint ahogy Sámuel tette?
A Ószövetség tele van példákkal arról, hogyan kommunikált Isten az Ő népével. Ezekbe beletartozott a hallható hangja egy személynek, Mennyből jövő hangos szó, égő bokor, angyalok, álmok, látomások és így tovább. Isten ma is Isten, úgy szólítja meg népét, ahogy akarja, de ezek közül a módok közül néhány ma már ritkábban fordul elő. A Zsidók 1,1-2 ezt mondja: „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk”. Noha előfordulhat, hogy Isten hallható hangon szól valakihez, valószínűbb, hogy az Úr akkor szólít meg, amikor olvassuk a Bibliát, keresztyén barátainkkal beszélgetünk, illetve meghalljuk csendes és szelíd hangját, amikor időt töltünk Vele.

Miért csókolta meg Sámuel Sault, és miért öntött olajat a fejére?
A „megkenés” vagy „felkenetés” egy olyan szokás, amiről gyakran olvasunk a Bibliában. Ez a szertartás, aminek a része volt az olaj kiöntése, a szentség hangsúlyozását, az Isten munkájára való elkülönítést jelentette.
Az arc megcsókolása egy üdvözlési forma volt, a tisztelet kifejezése, hasonlóképpen, ahogy ma is egyes keresztények megcsókolják a gyülekezeti vezetők gyűrűjét.